a HUMANROBOT kollektíva blogja

Ha férfias, az a baj. Ha nőies, az a baj. Ha egyik sem, az is baj!

2017. március 20. - humanrobot

Vannak feladatok, amelyeket a férfiak tudnak jobban elvégezni, és akadnak olyanok is, amelyekben a nők ügyesebbek, hallhatjuk gyakran. A vezetés pedig teljes mértékben maszkulin dolog. Bár napjainkban egyre növekszik a női vezetők száma, mégis küzdelmesebb utat kell bejárniuk a siker elérése érdekében, mint a férfiaknak. Honnan eredeztethető ez a megkülönböztetés?

14857646183_8b42983a75_z.jpg

(forrás: flickr.com)

A nők vertikális szegregációja az üvegplafon-jelenségben nyilvánul meg. Ez azt jelenti, hogy különböző külső tényezők és belső gátak miatt - a férfiakkal ellentétben - képtelenek egy bizonyos szintnél feljebb jutni a szervezeti hierarchiában. Problémát okoz az is, hogy a női szakmák alulfizetettek, azonos munka esetén is kevesebb bérrel számolhatnak, mint a férfiak, illetve a nők többnyire az alacsonyabb rendű munkaköröket tölthetik be. Azokat, amelyek úgymond természetesek.

A történelem során a nőkhöz különböző funkciókat rendeltek, úgymint a gyermekek és öregek gondozása, a családtagok ellátása és az otthon rendben tartása. A nők jelentős százaléka a szolgáltatási szektorban vállal munkát az Európai Unióban, így jelenleg is az alapfunkciókhoz kötődő munkát végez. Az oktatásban és az egészségügyben a nők vannak többségben, de még ezeken a helyeken sem jellemző, hogy a vezető nő.

Különböző okok akadályozhatják a nők előrejutását, ezek közé tartozik a hagyományos nemi szerepeknek való megfelelés igénye, a gyermeknevelés miatt megszakított életpálya, vagy a munkaterhelés, de beszélhetünk olyan jellemző személyiségjegyekről, tulajdonságokról is, melyek eltérőek a két nem esetén. A köztudatban erősen tartja magát, hogy míg a férfiak racionálisak és logikusak, addig a nők intuitívek és emocionálisak. Ebből az következik, hogy a „gyengébbik nem” alkalmatlan a vezetésre?

A nőket gyakran olyan kisebbségben lévő csoportként kezelik a munkahelyen, amelynek tagjai nem az egyéni jellemzőikkel, hanem a csoport-hovatartozásukon keresztül kerülnek leírásra.

Mivel nő vagyok, rendkívüli erőfeszítéseket kell tennem, hogy sikeres legyek. Ha elbukom, senki nem azt fogja mondani, hogy nincs meg benne az, amire szükség lenne. Azt fogják mondani, hogy a nőkben nincs meg az, amire szükség lenne a sikerhez

(Clare Boothe Luce, az USA kongresszusának tagja)

50 évvel ezelőtt még a férfiak nagyjából 40%-a mutatott női vezető ellenes attitűdöt. Bár ez az arány már a 80-as években 5%-ra esett vissza, a fiatal férfiak ellenállása megmaradt a nőkkel szemben. Mitől csökkenhetett ilyen drámai mértékben ez az előítélet? Manapság már nem illik elutasítani a női vezetőt? Vagy a munkatársak valóban elfogadóvá váltak? Egyre több vállalat ismeri fel, hogy a diverzitás, vagyis a munkahelyi sokszínűség előnyökkel járhat a munkaerő-piacon. 

A mai napig problémát jelent az, hogy a nőket nem csupán férfi társaik becsülik le. Goldberg 60-as évekbeli vizsgálata a nők nőkkel szembeni előítéleteit bizonyította. Kísérlete során tudományos cikkeket értékeltetett nőkkel, és annak függvényében, hogy a cikket férfi vagy női szerzőnek tulajdonították, eltérő értékelést adtak. A nők teljesítményét mind a férfiasnak tartott területeken (pl. jog), mind pedig a tipikusan nőiesnek ítélt területeken (pl. dietetika) leértékelték. Valóban kevesebbet ér egy tudományos eredmény, ha nő nevéhez fűződik? Mi történik olyankor, ha egy pálya elnőiesedik? Ezáltal le is értékelődik? 

Napjainkban még mindig problémát okoz a nők munkaerő-piaci egyenjogúságának, és a női vezetésnek az elfogadása.

Úgy tűnik, hogy a női vezetőket 3 esetben ítélik meg kedvezőtlenül:

  •  ha férfias a stílusuk
  •  ha nőies a stílusuk
  •  ha egyik sem

Sem a feminin, sem a maszkulin viselkedés nem jó? Miért? Első két esetben a nem kongruens viselkedés az indok. Ha egy nő férfias, akkor nem a tőle elvárt hagyományos nemi szerepeknek megfelelően viselkedik, tehát nem hiteles. Ha viszont nőies,  akkor nem azokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket egy tipikus vezető esetén elvárunk. Felmerül a kérdés, hogy ezek az elvárások valamennyiünk fejében megegyeznek-e, a nőiesség mégsem egyeztethető össze a vezetéssel. A harmadik esetben pedig a határozatlanság miatt ítélik meg őket negatívan: miért nem tudja eldönteni a nő, hogy férfiasan, vagy nőiesen viselkedjen?  Ezzel alkalmatlannak nyilvánítják őket, pedig úgy lenne fair, ha a nők egyenlő esélyekkel indulnának a munkahelyen. Így lenne teljes a humán erőforrás kihasználása.

Vagy inkább az lenne jó, ha a nők visszatérnének az ipari forradalom előtti időkben megszokott otthoni feladataikhoz, és elfelejtenénk az egész emancipációt? Reméljük, hogy az idő kerekét már nem lehet visszaforgatni!

Lukács Alexandra - HumanRobot

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is! Hírek, érdekességek, vélemények a munka világából.

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

http://magicmonday.blog.hu/api/trackback/id/tr4712343225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bambano 2017.03.21. 04:05:54

"Problémát okoz az is, hogy a női szakmák alulfizetettek, azonos munka esetén is kevesebb bérrel számolhatnak, mint a férfiak,": milyen férfiak?
az megvan, hogy azonos munka esetén a férfiak sem kapnak azonos bért? vagyis ezzel a nők olyan jogokat követelnek, amik a férfiaknak nincsenek meg? értsd: az egész cikk kiinduló premisszája téves.

Flúgatlan 2017.03.21. 06:11:32

A nők hátrányos megkülönböztetése vezető pozíciókban tényleg létező jelenség, de messze nem a legnagyobb probléma és idővel határozottan csökken. Tudni kell róla, és ha valaki tényleg csak nő volta miatt nem kap meg egy állást, azt büntetni kell, de nem kell túllihegni.

A férfiak meg más téren vannak negatívan megkülönböztetve. Pl. hogy veszélyes helyeken ők dolgozzanak. Vagy hogy ők 40 év munkaviszony után nem mehetnek nyugdíjba. És összességében jóval rövidebb az átlagéletkoruk. Az egészséges életet élőké is.

Nem kell az egyenlősdit mindenáron követelni, vagy ha igen, akkor tényleg szimmetrikusan. És a lényegre figyelve. Pl. arra, hogy a nők jogaira most nem a nyugati civilizációban még meglevő maradék előítéletek a legveszélyesebbek, hanem hogy a nyugati civilizációnk visszaszorulóban van (gyakorlatilag kihalunk) és a keleti/déli előretörő társadalmak még sokszor embernek sem igen veszik a nőket.

humanrobot · http://humanrobot.biz 2017.03.21. 20:03:05

@Bambano: Talán ezt a kutatást érdemes átböngészni www.egyenlobanasmod.hu/tamop/data/TAMOP_EBH_1_szakertoi.pdf. De ez persze nem zárja ki azt sem, hogy lehetnek béregyenlőtlenségek férfiak között is. Sajnos a diszkrimináció számos formájával lehet találkozni.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu