Klasszikus, tréninget lezáró gyakorlat: az érintetteket megkérjük, hogy egyénenként vagy 3–5 fős kiscsoportban írják össze azt, hogy
1. mi az, amit jól csinálnak
2. mi az, amit nem csinálnak, de kellene
3. mi az, ami felesleges és azonnal ki kell dobni a léghajóból.
Kép: LittnerBudapest
Minden szervezetfejlesztő eszközt a változás érdekében használunk, így a tréning módszerét is. Ha minden a régiben marad, hiába az aha-élményektől zsúfolt tréningnap, az érintettek elveszítik a fejlesztés iránti lelkesedésüket. A legnagyobb ereje mindig a bevonásnak van, amikor is nem a vezető vagy egy tréner mondja el, mit is kellene tenni, hanem maguk az érintettek fogalmazzák azt meg. Maga a kimondás aktusa is visszahat a mentális állapotukra, hiszen már önmaguk számára is nehéz legalább egy részét nem megvalósítani annak, amit kimondtak.
Ki kell mondani, mi az, amit jól csinál valaki. A változás vagy a fejlődés alapja mindig a kedv. Mindig könnyebb úgy nekiállni a dolgoknak, hogy látjuk azok értelmét, hogy legalább önmagunk számára meg tudjuk jelölni annak a jelét, hogy jó úton járunk. Mindenkinek szüksége van megerősítésre. Közhely, hogy Magyarországon egy vizsgán mindig arra kíváncsiak a kérdezők, hogy a tanuló mit nem tud. Vekerdy Tamás pszichológusnak igaza van: ha Pistikének nem megy a zongora, akkor nem az a megoldás, hogy további fél órával többet gyakoroltatják, hanem inkább karatéra járatják, ami viszont jól megy neki és sikerélményt nyújt.
Ezzel szemben nem azt kell elmondani, hogy mit csinál a csoport vagy az egyén rosszul, hiszen ez még önmagában nem vezet megoldásra. Tapasztalataink szerint sokkal hatékonyabb, ha valamiféle cselekvésre ösztönző megközelítést használunk a megfogalmazás során. Azt kell megfogalmazni, hogy mi az, amit tenni kellene, de nem végzi el senki. A hétköznapok során sokszor felmerül ilyesmi, de a feladatok sodrásában nehéz nekilátni az új dolgoknak.
Bullshit
A nyelvhasználat nagyon fontos. Koránt sem csak egy finomkodás a különbségtétel „rossz” és „fejlesztendő” között. A nyelv tükre a gondolkodásunknak, egyben vissza is hat arra. Szükséges megfogalmazni dolgokat, így például egy szervezet küldetésnyilatkozatát is. Miért nevezzük mégis ezeket a fogadalmakat, küldetésnyilatkozatokat bullshitnek? Nem magával a megfogalmazással van a baj, hanem azzal, hogy megmaradnak írott malasztnak, szép szavaknak.
Minden ember napja huszonnégy órából áll. A munkanap is négy-nyolc-tíz órából áll, de semmikéoppen nem áll rendelkezésre végtelen idő. A véges időkeretbe véges mennyiségű feladatot lehet beszuszakolni, így tehát ha megfogalmazásra kerül valami új dolog, amit kmeg kell tenni, akkor ebből automatikusan következik, hogy azt is össze kell szedni, mi az, ami ettől kezdve felesleges. A gőzvasút megjelenésével nem volt a továbbiakban szükség lovakra, zabra, istállótakarításra. Ki szabad és kell mondani, mi az, amit kidobunk a léghajóból.
Felbecsülhetetlen felszabadító ereje van annak, ha valamiről ki merjük mondani, hogy felesleges és nem csináljuk tovább.
Nem csak a túlterheltséget, de a túlterheltség érzését is csökkenti egy olyan lista elkészítése, mely azon teendőket tartalmazza, melyekre már a továbbiakban nincsen szükség.
Egy szerzetes meglátogatta a mestert és így szólt:
– Hosszú utat tettem meg, hogy feltehessem Neked azt a sok kérdést, ami a fejemben van.
A Mester teát szolgált fel a szerzetesnek, aki közben az csak sorolta kérdéseit. A mester elkezdte tölteni a szerzetes csészéjét és csak töltötte, töltötte, a tea már kifolyt a csészéből, mire a szerzetes megkérdezte, hogy miért tölti a Mester még mindig a teát, mikor a csésze már réges régen tele van?
– Olyan vagy, mint a csésze. Az elméd tele van kérdésekkel és mindenre választ akar kapni. Amíg nem vagy képes kiüríteni a csészédet, addig nem tudok bele többet tölteni. Amíg nem tudod kiüríteni az elmédet, addig nem vagy képes újat befogadni – válaszolta a Mester.
Ligeti György
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is! Hírek, érdekességek, vélemények a munka világából.
