A munkavállalókat sokan úgy képzelik el, mint kísérleti patkányokat a labirintusban: ha pénzt adunk nekik, elérjük, hogy így vagy úgy dolgozzanak. Azaz elég csak kitenni a jutalmat a labirintus kijáratához, és könnyen befolyásolhatjuk, hogy ilyen-olyan útvonalakon jusson oda. Ezért fizetésemelésekben, bónuszokban gondolkodunk, de ez egy meglehetősen leegyszerűsített elképzelés arról, hogy az emberek miért dolgoznak – mondja Dan Ariely viselkedéskutató. 

Ariely előadásában néhány érdekes kísérletről számol be. A kísérleti személyek Legóból építettek Bionicle robotokat, betűrejtvényt oldottak meg, vagy épp origamit hajtogattak. Eközben a kutatók különböző módokon változtatták a körülményeket, hogy a lenti kérdésekre választ kapjanak. Érdemes az előadás megnézése előtt megtippelni a válaszokat.

                                                                       kép forrása: youtube.com/Kanaal van Stinksokk

Bionicle robot (forrás: flickr.com/Loysnuva)

Az eredményeket talán nem nehéz megtippelni, azonban a különböző helyzetek közötti eltérések mértéke akár meglepetést is okozhat. A legfontosabb talán mégsem ez, hanem azok a történetek, amelyekben a kísérlet valósággá válik, a hétköznapokban történik – akár velünk teszi a főnökünk, vagy akár mi tesszük az embereinkkel.

Ariely egy nagy szoftvercéget látogatott meg Seattle-ben, ahová meghívták, hogy előadást tartson.  A cégnél korábban 200 fejlesztő mérnököt tettek át egy másik épületbe, ahol azt a feladatot kapták, hogy két év alatt fejlesszék ki a cég következő nagy innovációját, egy új terméket. Pár nappal korábban azonban a vezérigazgató azzal állt ki az emberek elé, hogy sajnos lefújták a projektet. Ariely a letört mérnököknek elmesélte az egyik kísérletet, amelyben a megépített Bionicle-robotokat folyton az építők szeme láttára szedték szét, majd újabbak építésére kérték őket. A fejlesztők azt mondták: úgy érzik, hogy ők pontosan ebben a kísérletben vettek részt a munkahelyükön. Ariely ekkor megkérdezte, hogy a projekt lefújása után ezekben a napokban ki érkezett később a munkahelyére, mint ahogy szokott? Mindenki feltette a kezét a teremben. A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ki ment el korábban? Ismét mindenki jelentkezett. „Hogy hányan költik el nem egészen szabályosan a céges költségvetési keretüket, arra már nem tették fel a kezüket. De este elvittek vacsorázni és láttam hogyan állnak hozzá a költségvetéshez” – meséli a kutató.

De vajon mit tehetett volna a vezérigazgató, hogy jobban érezzék magukat? A fejlesztők erre többféle választ is adtak. Például megkérhette volna őket a CEO, hogy prezentálják az egész cégnek az ötleteiket és meséljék el, milyen utat jártak be. Megkérhette volna őket, hogy dolgozzanak ki javaslatokat, hogy az általuk kitalált technológia hogy épülhetne be a szervezetben valahová máshová. Megkérhette volna őket, hogy építsenek a terveikből pár prototípust és azért nézzék meg hogy működnek. Ezek közül persze mindegyik időt, energiát és pénzt igényel. Viszont értelmet adhatott volna a fejlesztők munkájának, még akkor is, ha lefújták a projektet. A vezető talán úgy gondolta, hogy idáig egyik, majd mostantól egy másik irányba tereli az embereket. Azonban ahogy a kísérletekből is kiderül, a munka értelme sokkal fontosabb, mint gondolnánk.

Te vettél már részt ilyen kísérletben? Melyik szereplő voltál?

Szabó Angéla