"Rabok", ez a szakkifejezés azokra a munkavállalókra, akik gyűlölik a munkájukat, de nem hagyják ott. Az Aon Hewitt 500.000 munkavállalót megkérdező kutatásából kiderül, hogy az emberek 8%-a szenved ettől a problémától. Egyáltalán nem érdekli a munkája, sőt szenved tőle, de ennek ellenére még csak keresni sem próbál másikat. Pedig a munkahelyi motiválatlanság kihat az élet más területére is. A fásultság, közönyösség, frusztráltság hosszabb távon depresszióhoz vezethet.

Kép:flickr.com

Na de miért nem lépnek ezek az emberek, ha egyszer szenvednek? Miért kínozzák magukat? Miért nem változtatnak a körülményeiken? Főként abban az esetben tűnik érthetetlennek ez, ha kifejezetten piacképes tudással rendelkező munkavállalóról van szó.

A válasz triviális: ők a túlfizetett munkavállalói a vállalatoknak. Az ő fizetésük jóval magasabb, mint amit hasonló munkakörben találnának a munkaerőpiacon. Ezért nem lépnek, és minél tovább maradnak a munkahelyen, annál inkább úgy érzik, hogy képtelenek váltani. Ezek az emberek egy csillogó aranybilinccsel vannak odaláncolva az íróasztalukhoz.

Tehát "raboknak" nem azokat a munkavállalókat hívjuk, akik szenvednek a munkájuktól, de nem találnának másik munkahelyet, hanem ez a tererminológia azokat jelöli, akik szenvednek, eséllyel találnának, de nem is keresnek új helyet.

Mi a megoldás?

Ahhoz, hogy ezek az emberek jól érezzék magukat  - vagy hogy HR terminológiát használjunk - elkötelezett, lelkes munkavállalói legyenek a cégnek, motiváló munkahelyi légkört kell biztosítani. És ez nem kizárólag a munkavállaló felelőssége. " Az elköteleződés egy olyan dolog, amit a vállalat biztosít a munkavállalójának" - mondja Ken Oehler a Aon Hewitt kutatója. "Természetesen tudjuk, hogy sok vállalat nem biztosít motiváló munkahelyet. De ebben a helyzetben is van választásunk. Sokkal erősebbek vagyunk, mint azt gondoljuk. Mondjuk, kérjük amin változtatni akarunk." - javasolják a kutatók.

És ha ez sem működik, akkor igazán itt az ideje munkahelyet váltani.

via Bloomberg