a HUMANROBOT kollektíva blogja

Magic Monday by humanrobot

Miért nem lépünk le, ha gyűlöljük a munkánkat?

2016. november 14. - humanrobot

"Rabok", ez a szakkifejezés azokra a munkavállalókra, akik gyűlölik a munkájukat, de nem hagyják ott. Az Aon Hewitt 500.000 munkavállalót megkérdező kutatásából kiderül, hogy az emberek 8%-a szenved ettől a problémától. Egyáltalán nem érdekli a munkája, sőt szenved tőle, de ennek ellenére még csak keresni sem próbál másikat. Pedig a munkahelyi motiválatlanság kihat az élet más területére is. A fásultság, közönyösség, frusztráltság hosszabb távon depresszióhoz vezethet.

14081743474_bc7ba0532c_z.jpg

Kép:flickr.com

Na de miért nem lépnek ezek az emberek, ha egyszer szenvednek? Miért kínozzák magukat? Miért nem változtatnak a körülményeiken? Főként abban az esetben tűnik érthetetlennek ez, ha kifejezetten piacképes tudással rendelkező munkavállalóról van szó.

A válasz triviális: ők a túlfizetett munkavállalói a vállalatoknak. Az ő fizetésük jóval magasabb, mint amit hasonló munkakörben találnának a munkaerőpiacon. Ezért nem lépnek, és minél tovább maradnak a munkahelyen, annál inkább úgy érzik, hogy képtelenek váltani. Ezek az emberek egy csillogó aranybilinccsel vannak odaláncolva az íróasztalukhoz.

Tehát "raboknak" nem azokat a munkavállalókat hívjuk, akik szenvednek a munkájuktól, de nem találnának másik munkahelyet, hanem ez a tererminológia azokat jelöli, akik szenvednek, eséllyel találnának, de nem is keresnek új helyet.

Mi a megoldás?

Ahhoz, hogy ezek az emberek jól érezzék magukat  - vagy hogy HR terminológiát használjunk - elkötelezett, lelkes munkavállalói legyenek a cégnek, motiváló munkahelyi légkört kell biztosítani. És ez nem kizárólag a munkavállaló felelőssége. " Az elköteleződés egy olyan dolog, amit a vállalat biztosít a munkavállalójának" - mondja Ken Oehler a Aon Hewitt kutatója. "Természetesen tudjuk, hogy sok vállalat nem biztosít motiváló munkahelyet. De ebben a helyzetben is van választásunk. Sokkal erősebbek vagyunk, mint azt gondoljuk. Mondjuk, kérjük amin változtatni akarunk." - javasolják a kutatók.

És ha ez sem működik, akkor igazán itt az ideje munkahelyet váltani.

via Bloomberg

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is! Hírek, érdekességek, vélemények a munka világából. Mert az ébren töltött időnk 2/3-át egy munkahelyen töltjük...

A bejegyzés trackback címe:

https://magicmonday.blog.hu/api/trackback/id/tr9911950127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

CoolKoon 2016.11.15. 17:52:32

Kérjük.....hát igen, egy próbát megér. Maffiaszerű pondrószerű kisvállalkozóéknál az ilyesmire éjsötét sültparaszt módjára szoktak reagálni: jobb esetben csúnya tekintettel, rosszabb esetben otromba beszólásokkal, gúnyolódással és intenzív szívatással. "Kulturáltabb" helyeken (pl. ostoba amerikai multiknál meg egyéb olyan helyeken, ahol valamiért nagyon adnak a látszatra) türelmesen végighallgatják a munkavállalót, aztán olyan magasról leszarják, hogy csak úgy placssan. Ezt a "luxust" viszont csak "gyalogokkal" (sima alkalmazottakkal) engedik meg. Aki bármiféle (picit is) vezetői pozícióban van (elég egy "team lead"; "shift lead", vagy akár csak egy "subject matter expert" pozíció is) és egy picit is kényelmetlen dolgot mond (vagy akár csak kérdez), annak azonnal belekerül a "káderirataiba" (természetesen nem így hívják, de a gyakorlatban az), hogy renitens (értsd: politikailag megbízhatatlan, magyarán rossz seggnyaló). Attól kezdve pedig az illető az adott cégben egy életre elvágta magát: további előléptetésről szó se lehet, és a soron jövetkező boszorkányüldözési hullámban az elsők között fogják félreállítani.
Ennyit a "kérésről"...
süti beállítások módosítása