Európai kultúránk egyik sarokköve, hogy a világ jelenségei között ok-okozati összefüggéseket tételezünk fel: ha meglököm a poharat, le fog esni az asztalról és összetörik. Triviális. Napjainkban azt az állítást is megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartjuk, hogy a munkahely világa erős hatással van az egészségünkre. A rossz munkahelyi klíma, a rohanás, a stressz (okok) előbb-utóbb megbetegedéshez (következmény) és a munkából való távolmaradáshoz vezetnek. Egészen biztosan helyesen látjuk ezt? Létezhet-e olyan, hogy az oknak tűnő jelenség valójában a következmény és fordítva?
A buddhista filozófia már a harmadik századtól használja az indra hálója metaforát az üresség, illetve a világ jelenségei közötti összefüggések (interpenetration) ábrázolására. A kép lényege, hogy a világegyetem egy olyan háló, mely minden egyes csomópontját egy-egy olyan gyémánt alkotja, amelyben az összes többi visszatükröződik. (A XX. század természettudományos gondolkodását gyökeresen felforgató, majd meghatározó kvantumfizika világképe igen hasonló ehhez a képhez.) Indra hálójában értelemszerűen nincsen egymástól elkülönített ok és okozat, pontosabban (illetve a keletinek mondott gondolkodási módot használva: minden egyszerre ok és egyszerre következmény). Minden jelenség hat minden jelenségre és a világ összes jelensége tartalmazza az összes többi jelenséget: a kvantumfizika nyelve az interconnectedness kifejezést használja.
Hogy is van akkor a stressz, betegség, munkahelyi hiányzás ok-okozati láncolat? Lehetséges, hogy nem a munkahelyi problémák súlya betegít meg, hanem a munkavállaló inkább lebetegszik, csak távolmaradhasson a gondok legfőbb forrásvidékétől, a munkahelytől? Mindez természetesen nem tudatosan történik, tehát ez az írás nem a szimulánsról vagy a tb-csalóról szól. Egyik ügyfelünknél vettük észre, hogy a szervezeten belül milyen magas az egyedülélők aránya. A munkahelyi vezetők, amikor erről a jelenségről beszélgettünk velük, azt mondták, hogy belátják, ez a cég nem is nagyon teszi lehetővé harmonikus párkapcsolatok kialakulását. Olyan nagy az elvárás a rendelkezésre állásra, hogy a magánéleti kapcsolatok szinte törvényszerűen megsínylik a karriert. Igenám, de mi van akkor, ha eleve olyan emberek számára vonzó a szóban forgó vállalat, akik számára a tartós párkapcsolat, az együttélés valamiért túl nagy kihívás? Ebben az esetben az érintettek számára könnyebb megtalálni azt a külső okot, ami az egyedüllét, a szingli életforma mögött áll. „Azért élek egyedül, mert a munkám nem teszi lehetővé egy stabil párkapcsolat kialakulását”, azaz hála istennek, nem is kell további erőfeszítéseket tennem. Itt tehát az ok és az okozat felcserélődik egymással.
Vekerdy Tamás A színészi hatás eszközei című könyvében kiváló leírását adja annak a jelenségnek, amit a pszichológia és a fiziológia tudománya reverberációnak (azaz körkörös öningerlő rendszernek) nevez. A reverbáció lényege, hogy „a testi elváltozások erősítik az érzelmeket, s a megerősödött érzelmek elmélyítik – ha tetszik: látomássá fokozzák – a képzeletbeli képet.” (p: 46.) Talán mindannyian kipróbáltuk már, hogy akaratlagosan el tudjuk-e magunkat sírni. Az emberek egy jelentős része nem csak el tudja magát sírni, de a sírás fiziológiai jelensége hatására szomorúvá is válik. Azaz a testi jelenségek hatnak az érzelmekre, vagyis a képlet nem egyértelműen azt mutatja, hogy szomorú vagyok és ennek következményeként produkálok valamiféle testi tünetet (sírást).
Nem véletlen, hogy az összes stresszmentesítő tanácsadó könyv, tanfolyam, szakember azt javasolja, hogy mosolyogjon a páciens, mert jól tudják: a test változásai okául tudnak szolgálni az érzelmek változásának. A gestalt terápia szorongáshoz fűződő megközelítésmódja is ezen a megfigyelésen alapszik: „a szorongás létrejöhet a nem megfelelő légzés nyomán” (Yontef – Jacobs: 343) Amikor valaki liheg, de nem lélegzik ki megfelelően, akkor az oxigént tartalmazó vér nem tudja elérni az alveolusokat, mert a széndioxiddal telített, elhasznált levegő nincsen elegendően kilélegezve. Ebben az esetben az emberben a korábbról már számára ismerős szorongásérzet ébred, ami megnövekedett pulzusszámmal, légszomjjal és más tünetekkel jár.
Hivatkozott irodalom
Vekerdy Tamás (1988): A színészi hatás eszközei – Zeami mester művei szerint. Gondolat Kiadó, Budapest.
Gary Yontef – Lynne Jacobs (2010): Gestalt Therapy. In: Raymond J. Corsini – Danny Wedding (2010): Current Psychotherapies. Brooks/Cole, London, p: 328–367.
Ligeti György - szervezetfejlesztő, HumanRobot
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is! Hírek, érdekességek, vélemények a munka világából.
