"Számos cég kínálja szolgáltatását egyre kedvezőbb és kedvezőbb feltételekkel, így az újonnan belépők sokkal jobban járnak, mint a többéves hűségnyilatkozatot aláírók."

Tudtommal ez már nem lehetséges Magyarországon.

Bejegyzés: "A múlt héten vettek fel takarítónőt magasabb fizetéssel, mint az enyém"

Nem egyszerűbb megoldás olyan munkát keresni, amit szeretsz? Ha nincs ilyen, akkor tényleg nem a munkával, hanem a hozzáállással van gond.
Aki nem szeret korán kelni, az közelebb költözhet a munkahelyéhez vagy dolgozhat gyárban délutáni műszakiban is...

Bejegyzés: Hajnali kelés, excel-tábla: az igazi El Camino

A legjobb szakember az, akinek kisujjában van a saját szakterülete, de rálátása van kapcsolódó területekre is, így tudja, hogy mit kell neki megoldania és mihez kell segítséget kérnie még akkor is, ha egyszerűnek tűnik. A rendszerszemlélet alapvető készség bonyolult szervezetekben, de nem árt egy néhány fős építőbrigádnál sem...

Bejegyzés: Polihisztorok vagy specialisták?

Ezt még azzal kellene kiegészíteni, hogy önmagának mennyi jutalmat adna a vezető az adott keretből és mennyit a csoportnak...

Bejegyzés: Év végi jutalomosztás: egy felsővezetői tréningjáték tanulságai

A posta olyan, mint a kórházak, a kisember csak fizet, aztán pórul jár...

Bejegyzés: A posta: szolgáltatás vagy hivatal?

@Bambano: Talán ezt a kutatást érdemes átböngészni www.egyenlobanasmod.hu/tamop/data/TAMOP_EBH_1_szakertoi.pdf. De ez persze nem zárja ki azt sem, hogy lehetnek béregyenlőtlenségek férfiak között is. Sajnos a diszkrimináció számos formájával lehet találkozni.

Bejegyzés: Ha férfias, az a baj. Ha nőies, az a baj. Ha egyik sem, az is baj!

A nők hátrányos megkülönböztetése vezető pozíciókban tényleg létező jelenség, de messze nem a legnagyobb probléma és idővel határozottan csökken. Tudni kell róla, és ha valaki tényleg csak nő volta miatt nem kap meg egy állást, azt büntetni kell, de nem kell túllihegni.

A férfiak meg más téren vannak negatívan megkülönböztetve. Pl. hogy veszélyes helyeken ők dolgozzanak. Vagy hogy ők 40 év munkaviszony után nem mehetnek nyugdíjba. És összességében jóval rövidebb az átlagéletkoruk. Az egészséges életet élőké is.

Nem kell az egyenlősdit mindenáron követelni, vagy ha igen, akkor tényleg szimmetrikusan. És a lényegre figyelve. Pl. arra, hogy a nők jogaira most nem a nyugati civilizációban még meglevő maradék előítéletek a legveszélyesebbek, hanem hogy a nyugati civilizációnk visszaszorulóban van (gyakorlatilag kihalunk) és a keleti/déli előretörő társadalmak még sokszor embernek sem igen veszik a nőket.

Bejegyzés: Ha férfias, az a baj. Ha nőies, az a baj. Ha egyik sem, az is baj!

"Problémát okoz az is, hogy a női szakmák alulfizetettek, azonos munka esetén is kevesebb bérrel számolhatnak, mint a férfiak,": milyen férfiak?
az megvan, hogy azonos munka esetén a férfiak sem kapnak azonos bért? vagyis ezzel a nők olyan jogokat követelnek, amik a férfiaknak nincsenek meg? értsd: az egész cikk kiinduló premisszája téves.

Bejegyzés: Ha férfias, az a baj. Ha nőies, az a baj. Ha egyik sem, az is baj!

Az az érdekes, hogy ahány kutatást végeznek, annyiféle eredmény jön ki a csoportmunka sikertényezőiről. Én ezekről olvastam már publikációkat: csoporton belüli szerepkörök, csoportméret, csoport sokszínűsége (nem, etnikum, képzettség), feladattípus.

Bejegyzés: A tehetséges emberektől lesz sikeres a csapatunk. Vagy mégsem?

Ami azt illeti, ezek mind nagyszerű tanácsok. Kár, hogy a legtöbb maffiaszerű, rohadt mocsadék főnöktípus/cégvezető ebből egyet se fog megfogadni a büdös életben se. Ehhez ugyanis vissza kéne venniük a hatalmas, eget verő egójukból, és rá kéne jönniük, hogy attól, hogy az alkalmazottakkal tisztességesen beszélnek, még nem fog leesni a korona a fejükről. Na és ez az, ami egyhamar nem fog bekövetkezni (a munkaerőhiány ellenére se).

Bejegyzés: Hogyan adjunk vezetőként építő jellegű visszajelzést?

Kérjük.....hát igen, egy próbát megér. Maffiaszerű pondrószerű kisvállalkozóéknál az ilyesmire éjsötét sültparaszt módjára szoktak reagálni: jobb esetben csúnya tekintettel, rosszabb esetben otromba beszólásokkal, gúnyolódással és intenzív szívatással. "Kulturáltabb" helyeken (pl. ostoba amerikai multiknál meg egyéb olyan helyeken, ahol valamiért nagyon adnak a látszatra) türelmesen végighallgatják a munkavállalót, aztán olyan magasról leszarják, hogy csak úgy placssan. Ezt a "luxust" viszont csak "gyalogokkal" (sima alkalmazottakkal) engedik meg. Aki bármiféle (picit is) vezetői pozícióban van (elég egy "team lead"; "shift lead", vagy akár csak egy "subject matter expert" pozíció is) és egy picit is kényelmetlen dolgot mond (vagy akár csak kérdez), annak azonnal belekerül a "káderirataiba" (természetesen nem így hívják, de a gyakorlatban az), hogy renitens (értsd: politikailag megbízhatatlan, magyarán rossz seggnyaló). Attól kezdve pedig az illető az adott cégben egy életre elvágta magát: további előléptetésről szó se lehet, és a soron jövetkező boszorkányüldözési hullámban az elsők között fogják félreállítani.
Ennyit a "kérésről"...

Bejegyzés: Miért nem lépünk le, ha gyűlöljük a munkánkat?