Akár komolyan vesszük azt, hogy egyet lapozni kell a naptárban, akár nem, az év vége és az új év kezdése sokakat sarkall arra, hogy átgondolják, mi történt velük eddig és mire számíthatnak az új évben. A legtöbben csak legyintünk ilyenkor: végtére is egy olyan választóvonalról van szó, melyet a közmegegyezés hozott lére: a tegnapi napot „december 31”-nek, a mait pedig „január 1”-nek hívják.

Társas lényeg vagyunk: amikor átmenetileg egyedül találjuk magunkat a négy fal között, akkor sem tudjuk magunkat teljes mértékben függetleníteni a többi ember hatásától. 2016-ban sok aggodalomra okot adó dolog történt: háború, terrorizmus, megkínzott menekülők százezreinek megrázó megjelenése. Gazdasági nehézségek, munkaerőhiány, korrupció és egy erős populista fordulat a világ számos országában.

Kép: LittnerBudapest

Mit lehet tenni? Min érdemes szorongani? Semmin. Ha ugyanis van a dolgokra ráhatásunk, azért, ha pedig nincsen, akkor azért felesleges rajtuk aggódni. Az aggodalom kizárólag energiát vesz el tőlünk. Véssük jól a fejünkbe: mohóság, kapzsiság, csalás, irigység, hiúság mindig is létezett az emberekben és mindig lesz bennünk – teljesen függetlenül történelmi kortól, tablettől vagy közösségi médiafelülettől.

Fordítsuk önmagunk fejlesztésére, pszichés megerősítésére a szorongással töltött idő harmadát. Máris jobbak, következetesebbek, pozitívabban gondolkodó emberek leszünk. Márpedig minden változás, így a társadalmi változások alapja az az egyén, aki képes tartózkodni a másik bántásától, megalázásától, kizsákmányolásától.

A politikai-társadalmi aktivitásról senkit nem szabad lebeszélni. Talán még mindig rabszolgák dolgoznának az ültetvényeken (ahogyan egyébként dolgoznak még a XXI. században, Magyarországon is), ha szabad polgárok nem fogtak volna össze a rabszolgatartás ellen. Talán még mindig büntetlenül meg lehetne verni az asszonyokat a házasság szent égisze alatt, ha nincsenek a nők egyenjogúságáért küzdő polgárjogi mozgalmak.

Ám e mozgalmak, összefogások, szolidaritási megmozdulások mögött mindig erős lelkületű, saját rövidtávú céljaikról lemondani képes emberek állnak. Nem hősök, hanem olyan emberek, akik ráéreztek arra, hogy a világ megváltását saját magunkon kell kezdeniük.

Ahogyan Mahátma Gandhi mondta: „gondolatból szó lesz, szavakból tett, tettből szokás, szokásból érték, értékből pedig sors”. E sokat idézett mondás gyökerei bár az ókori indiai filozófiákban keresendő, a legmodernebbnek mondott technikák is erre alapoznak. Így például a neurolingvisztikus programozás (NLP) logikája sem több, amikor új szokásokat, végső soron egy új életfelfogást segít kialakítani.

További olvasmány a témában: Roderich Heinze – Sabine Vohmann-Heinze (2006): NLP ​A tudattalan erőforrás a sikeres, örömteli életért. Holló és Társa, Kaposvár.

Ligeti György - szociológus, szervezetfejlesztő, coach